Villámvédelem új alapokon
Az MSZ 274 szabvány helyét a 2006 augusztusában bevezetett MSZ EN 62305 szabvány veszi majd át.

BEVEZETŐ
A szabványsorozat ismeretének hiánya csak részben magyarázható azzal, hogy hivatalos magyar fordítása még mindig nem létezik. Bizonyára többen megbirkóztak volna egy idegen nyelvű kiadással is, ha a szabvány terjedelme hasonló az MSZ 274-hez. A mintegy 450 oldalon azonban nem egyszerű átrágnia magát az embernek, különösen abban a meggyőző¬désben, hogy Magyarországon amúgy is jogszabály alapján kell villámvédelmet létesíteni (ami lényegében a régi szabvánnyal azonos), tehát eleve fölösleges időt fecsérelni egy „nem kötelező" szabvány megismerésére. Ez a hozzáállás érthető. Az első repedések ezen az érvelésen a 9/2008 ÖTM rendelet megjelenésével jelentkeztek, mert a május 22-étől hatályba lépő OTSZ - amely a villámvédelem létesítésének előírásait tartalmazza - egy helyen hivatkozik az MSZ EN 62305-re. Ez a meglehetősen különös hivatkozás - aminek
Elemzésével itt nem szükséges foglalkoznunk-jelezte, hogy a jogalkotás színfalai mögött azért zajlik valami.
Nem kizárt, hogy jövő ilyenkor már az új szabvány alapján kell majd villámvédelmet létesíteni. Ha a közeljövőben születik az OTSZ-nek ilyen értelmű módosítása, azzal megoldódik ugyan a jogszabályi probléma, de helyette születik egy másik: A szakma nincs felkészülve a szabvány alkalmazására. A szabvány fordítása megkezdődött ugyan, de magyar nyelvű kiadása a legoptimistább ütemezés szerint sem lesz hozzáférhető 2009. január előtt. Úgy tűnik tehát, hogy a szabvány elsajátítására nem lesz sok idejük a szakembereknek.
Nem az idő az egyetlen zavaró tényező. Az új szabvány a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető tökéletesnek. Az a koncepció, amelyen a szabvány nyugszik jónak mondható (legalábbis e cikk szerzőjének véleménye szerint).
Az MSZ EN 62305 a villámvédelmet az építmények szerves részének feltételezi: Ennek megfelelően nemcsak az építmények több kialakítási és funkcionális jellemzőjét kell figyelembe venni, hanem környezetük, környezeti kapcsolatuk (például hálózati csatlakozás révén) is nagyobb súllyal esik latba, amint azt a villámvédelmi kockázatelemzés bemutatásánál látjuk majd. Sajnos ez az előny egyúttal hátrány is, hiszen rendkívül sok paraméter alapján kell tervezni és kivitelezni,ami elbonyolítja a folyamatot. Ráadásul a bonyolult részletek nincsenek alaposan kidolgozva, sőt helyenként komoly hibákat, tévedéseket is találhatunk. A szabvány ezt a gordiuszi csomót végül azzal vágja át, hogy a tervező felelősségére hagyja a döntést, ami azért nem mindig elegáns megoldás.

A SZABVÁNY FELÉPÍTÉSE 
A szabvány négy lapból áll:
- MSZ EN 62305-1: Villámvédelem. 1. rész: Általános alapelvek
- MSZ EN 67.305-2: Villámvédelem. 2. rész: Kockázatelemzés
- MSZ EN 62305-3: Villámvédelem. 3. rész: A létesítmények
fizikai károsodása és életveszély
- MSZ EN 62305-4: Villámvédelem. 4. rész: Villamos és elektronikus rendszerek létesítményekben
Az első lap címének megfelelően azt a logikai struktúrát ismerteti, amely a villámvédelem vázát adja. Természetesen fogalmi meghatározások is helyet kapnak e lapban, de sajátossága az MSZ EN 62305-nek, hogy minden lapja definíciókkal kezdődik, számos ismétlődést tartalmazva. (A villámvédelmi szintet például mind a négy lap meghatározásai között megtaláljuk.)
A második lap az a kockázatelemzési eljárás, amellyel meghatározható, hogy az építmények biztonsága villámvédelmi szempontból megfelelő-e, illetve amellyel meghatározható, hogy milyen védelmi intézkedésekkel növelhető a biztonság a szükséges mértékben. A kockázatelemzés funkcióját tekintve hasonlóságot mutat az MSZ 274-2-ben leírt besorolási rend¬szerrel, de részleteiben markánsan különbözik attól.
A harmadik lap azokat a védelmi intézkedéseket ismerteti,
a melyekkel a villámcsapás hatására az építményben bekövetkező fizikai károsodások, továbbá az építményben tartózkodó személyek életét veszélyeztető események ellen lehet védekezni. Ide tartozik a felfogó, a levezető, és a földelő kialakítása, a villámvédelmi potenciálkiegyenlítés, a másodlagos kisülések
elleni védekezés, továbbá új elemként a veszélyes érintést- és lépésfeszültségek elleni védekezés. Ugyancsak itt találjuk a felsorolt védelmi intézkedések felülvizsgálatára vonatkozó követelményeket is.
A negyedik lap az elektromágneses villámimpulzus hatása elleni védekezést tárgyalja, az MSZ IEC 1312-1-hez hasonló formában. Ez lényegében a túlfeszültség-védelem (a túlfeszültség-levezetők alkalmazása mellett ide értve az árnyékolásokat, nyomvonal-kialakítási szempontokat, potenciálkiegyenlítési intézkedéseket is) és a vonatkozó felülvizsgálati követelmények.
Minden szabványlap törzsdokumentumból és mellékletekből áll. A törzsdokumentumok és a mellékletek alkalmazási kötelezettsége eltérő: A törzsdokumentum alkalmazása - azok számára, akik a szabvány alapján létesítenek villám védelmet - kötelező („előírás"), ám a mellékletek alkalmazása többnyire csupán ajánlás („tájékoztatás"). Ez a felépítés, amely az MSZ 2364-ből már ismerős lehet, számos alkalmazási probléma forrása lesz majd.
A SZABVÁNY TERJEDELME
Aki kézbe veszi a szabványt, annak elsőre feltűnik, hogy ez a szabvány bizony jóval vastagabb, mint az MSZ 274. Ha a különbség nem lenne akkora, amekkora, szükségtelen lenne magyarázni, miért kell régi szabványunk helyett egy csaknem tízszer olyan hosszút alkalmaznunk.
A terjedelem bővüléséhez egyaránt hozzájárul, hogy szabvány egyes pontjai hosszabb-rövidebb leírások, és hogy az„elő-író" törzsdokumentumok és a „tájékoztató" mellékletek számos átfedést, ismétlődést tartalmaznak. Ez a stílus alighanem zavaróan hat majd a régi szabvány feszes, rövid pontokba szedett követelményrendszerével szembeállítva.

 Indoka mindennek talán az, hogy a szabványalkotó az„előíró" részben nem akarta túl szoros­ra kötni a szabványalkalmazó kezét, belátva, hogy bármennyire kívánatos is lenne, a szabvány nem tud minden esetre egyértel­műés egyszerre életszerű megoldást adni. (Például: Törekedni kell a villámvédelmi levezetőknekaz épület körítőfalai mentén történő elhelyezésére és kerülni kell az épület belső terében tör­ténő elhelyezést. Ugyanakkor nagy vízszintes kiterjedésűépüle­tek - például nagy csarnokok- esetében megengedett a belső levezetők alkalmazása, sőt monolit vasbeton szerkezetűépüle­tek esetében kifejezetten ajánlott a betonvasalás e célra történő alkalmazása.) Érthető a szándék, de hogy ez a laza szabályozás működik-e majd Magyarországon, csak később fog kiderülni.